Karen Marie Moning - Álom és valóság

Kiadás: Kelly, 2010
Első megjelenés: Bloodfever, 2007
Oldalak száma: 302
Fordító: Laskay Ildikó
Sorozat: Tündérkrónikák












Fülszöveg:
Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.
Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.
Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?




A történet ott folytatódik, ahol befejeztük az előzőt, csak még több vér, és démon. Az ellenségek jönnek és mennek, Mac viszont még mindig nem lopta be magát a szívembe. Nem sikerül együttéreznem vele, mikor állandóan azt hangoztatja, hogy ő ebbe a világba nem illik bele, és inkább menekülne, sőt nem is léteznek démonok. Ez a megtagadás unalmas, bár néha vicces is, mert két sopánkodás között szívbaj nélkül döf le egy démont.

Néhány kérdésre választ kapunk, de a helyükbe mindig újabbak jönnek, és még a szereplőket sem sikerült teljesen kiismerni, ami nem is gond, mert a titokzatos Mr. Barrons, és a rejtélyes tündérherceg nélkül azt hiszem, ez a történet nem igazán kötne le.

Barrons és V’lane viszik el a hátukon egyelőre a történetet, hiába hozta be az írónő feszültségkeltésnek a sidhe látók futárszolgálatát, nem tesz hozzá a dolgokhoz annyit, hogy egyelőre érdemes legyen izgulni miattuk. Őszintén remélem, hogy a későbbiekben nagyobb szerepet kapnak.

A történet egészében véve még mindig olvasmányos, a stílusa jó, mindig történik valami, még ha nem is rágjuk tövig a körmünket közben, de azért kellően izgalmas, hogy az ember a végén a következő kötetért akarjon nyúlni. ( Már persze ha kéznél van, ugye)
Az írónő tudja, hogyan tartsa fenn az érdeklődést, de egyelőre még úgy tűnik, hogy leragadtunk a szereplő bemutatásnál, és Mac sem igazán jellemfejlődik. Remélem, ez a jövőben változik majd.
Barronsnak pedig több szerepet kérek. Jó lenne egyszer az ő szemszögéből olvasni ezt az egész történetet.



Idézet:
– Azt hallottam, hogy nincsenek férfi sidhe-látók.
– Hol hallotta?
– Valahol.
– És melyikkel kapcsolatban vannak kétségei, Ms. Lane?
– Hogy érti ezt?
– Abban kételkedik, hogy látom a tündéreket, vagy hogy férfi vagyok? Azt hiszem, az elsővel kapcsolatban már meggyőztem, talán a másodikkal kapcsolatban oszlassam el a kétségeit? – Az öve felé nyúlt.
– Ó, kérem. – A szemem forgattam.



Spoiler:
Kedvenc rész:

Bármelyik sor, ahol feltűnik Barrons. :D
Share on Google Plus

About Unknown

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése