Jay Kristoff - Vihartáncos

Kiadás: Könyvmolyképző kiadó, 2014
Első megjelenés: Stormdancer, 2012
Oldalak száma: 493
Fordító: Lánc Brigitta
Sorozat: A lótusz háborúja













Fülszöveg

„HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom a környezeti összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a vihartigrist mennydörgéstigrist egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt, mely félig sas, félig tigris. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal rendelkezik, amiért - ha kiderül -, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó, fenn megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris mennydörgéstigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.”



"Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő? Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy 'japán steampunk'. mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani." - Patrick Rothfuss

Azt hiszem, én már a „japán” jelzőnél elvesztem. Igen, menthetetlenül elfogult vagyok, ha ilyen könyvekről van szó, de ez tényleg egy remekmű.
A jó harca a gonosz ellen már nem ismeretlen téma, a tálalás viszont más, így egy kifejezetten élvezhető olvasmány lett belőle.
A harcosok elhivatottsága, hogy mindenáron urukat szolgálják, a Busidóként élnek és halnak, felemelő és egyben ijesztő is. Még ha látják is, hogy a kormányzás nem helyes, nem tesznek ellene semmit, mert felesküdtek.

Yukiko a fiatal, erős női karaktert testesíti meg, az írók szeretnek a hozzá hasonló szereplőkkel operálni, és Jay Kristoff ezt remekül csinálja.
Láthatjuk, milyen a főszereplő, mikor harcol, fél, vagy épp fittyet hány arra, hogy épp a sógunnal akar szembeszállni.
A titkos szervezkedésben is részt vesz, a lázadás gépezetének egy tagjává válik.

Másik kedvencem Buruu a gyönyörű és megcsonkított arashitora, akinek a vihar a lételeme és a repülés, és lenézi az emberi fajt. Csupán bogarak a számára.
A gondolatai sok esetben a mai társadalomra is levetíthetőek, elgondolkodtatóak, de nem tenyérbe mászó módon próbál okoskodni ezzel az író, aki fogékony rá, az átérezheti, aki pedig nem, annak jó szórakozást nyújt ez a könyv.

A sógun tipikus gonosz, aki a saját családját is képes kiírtani, ha a hatalmáról van szó. Olyan karakter, akit lehet, sőt kell is utálni.
A romantika szála hál’ Istennek nem túlzottan hangsúlyos, és még itt is jelen van a csalódás és árulás, szerves része a könyvnek.

A világfelépítés hiteles, bár néhány részlete bizarr volt számomra, a technikai újításokból leginkább a láncfűrészes katana verte ki a biztosítékot. Idegenkedtem tőle az egész könyv alatt.
A múltbeli visszatekintések drámaiak, és csak tovább fokozták a feszültséget, de nem lételeme a könyvnek, nem hordoztak különösebb információt.
A vége rengeteg kérdést hagy a levegőben lógva némileg happy end, de mégsem.
Az író azt nyilatkozta, nem szereti a happy endeket, így kíváncsian várom a sorozat második részét.
Share on Google Plus

About Unknown

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése