Első megjelenés: City of Bones, 2007
Oldalak száma: 468
Fordító: Kamper Gergely
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
Fülszöveg:
„Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.”
Ezzel a bejegyzéssel egy ideje már tartoztam az ördögnek.
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.”
Ezzel a bejegyzéssel egy ideje már tartoztam az ördögnek.
A legnagyobb előnye az volt, hogy olvastatta magát.
Clary egy életképtelen, logikátlan lány, aki az első öt percben beleszeret Jacebe. Az egész történet alatt nem tud semmi újat mutatni. A karakter fejlődés szikrája sem mutatkozik meg rajta. Néha bedob valami újat de aztán megint olyan, mint aki azt sem tudja hol van.
Simon jelenléte érthetetlen. Semmit nem csinált az egész történetben csak láb alatt volt és bajt csinált. Nem tett hozzá semmit igazán a történésekhez, azon kívül, hogy megölt egy démont. Nagyjából ez az egy pozitívuma volt. Ő az a karakter, akit a valóságban a suli első napján megvernek a nagyok.
Jace ügyeletes pökhendi szőke herceg, aki mindenkinél jobb, legalábbis szerinte.
Alec sem zavar túl sok vizet kiderül róla, hogy meleg, ami lehetne érdekes is ha az írónő kihasználja a helyzetet. De egyszerűen csak ki lett jelentve, hogy a pasikhoz vonzódik és hagyva is lett a dolog. Ha árnyaltabban derül ki szerintem izgalmasabb lett volna. Hát még ha tovább is fűzi a dolgot az írónő... Talán a további részeiben. Az ő karaktere még sok meglepetést tartogathat.
Isabella az ügyeletes kemény csaj, aki egyben a szexy is mert hát Simon persze hogy belezúg, de ő meg csak kihasználja. Ő is elég korrekt volt, a következő kötetekben még meg is kedvelhetem.
A történések logikusan követik egymást és izgalmasak is így végül is nem teljesen reménytelen a történet, de összességében karakterek szempontjából Magnus Bane volt a favorit. Kíváncsian várom, ő mit hoz még a sorozat folyamán. Ahogy Luke is elég izgalmasra sikeredett pont azért, mert olyan, mintha titkolna még valamit. Kíváncsi vagyok velük kapcsolatban.
A Valentine-os szál izgalmas, ő hozza a fő konfliktust, és ez nem is ér véget az első könyvvel, így tovább lehet izgulni, hogy mivel akarja elpusztítani az Alvilágiakat.
Azt hiszem, az írónő itt még nem igazán volt tisztában azzal, hogy mit is akar kihozni a történetből, de nekem a Pokoli Szerkezetek sorozat sokkal jobban bejött.
Ettől függetlenül persze már elkezdtem a második részt, mert érdekel, hogy mi lesz a szereplőkkel.
Ami a filmet illeti... Katasztrófa.
Clary karaktere… Akárhányszor megjelent olyan volt mintha előtte fejbe verték volna és képtelen rájönni, hogy mi történik körülötte.
Az Alecet játszó színész nagyon kilógott a sorból szerintem. Egyáltalán nem volt szimpatikus arcra. És így a karaktere még annyira sem lett szimpatikus, mint a könyvben.
Rengeteg jelenetet megváltoztatták vagy kihagytak a filmből, amit illő lett volna nem tenni, mert így az egész egy nagy katyvasz lett, még ha a látványvilág működött is.
Idézet:
„– Tetszik a buli? (…)
– Valaminek a tiszteletére rendezted?
– A macskám születésnapja van.
– Ó! – Clary megint körülnézett. – És hol van a macskád ?
Magnus Bane komoly tekintettel egyenesedett ki. – Nem tudom. Megszökött.”
Spoiler:
Kedvenc rész:
Magnus Bane bulija a kedvencem. Imádtam.
Clary egy életképtelen, logikátlan lány, aki az első öt percben beleszeret Jacebe. Az egész történet alatt nem tud semmi újat mutatni. A karakter fejlődés szikrája sem mutatkozik meg rajta. Néha bedob valami újat de aztán megint olyan, mint aki azt sem tudja hol van.
Simon jelenléte érthetetlen. Semmit nem csinált az egész történetben csak láb alatt volt és bajt csinált. Nem tett hozzá semmit igazán a történésekhez, azon kívül, hogy megölt egy démont. Nagyjából ez az egy pozitívuma volt. Ő az a karakter, akit a valóságban a suli első napján megvernek a nagyok.
Jace ügyeletes pökhendi szőke herceg, aki mindenkinél jobb, legalábbis szerinte.
Alec sem zavar túl sok vizet kiderül róla, hogy meleg, ami lehetne érdekes is ha az írónő kihasználja a helyzetet. De egyszerűen csak ki lett jelentve, hogy a pasikhoz vonzódik és hagyva is lett a dolog. Ha árnyaltabban derül ki szerintem izgalmasabb lett volna. Hát még ha tovább is fűzi a dolgot az írónő... Talán a további részeiben. Az ő karaktere még sok meglepetést tartogathat.
Isabella az ügyeletes kemény csaj, aki egyben a szexy is mert hát Simon persze hogy belezúg, de ő meg csak kihasználja. Ő is elég korrekt volt, a következő kötetekben még meg is kedvelhetem.
A történések logikusan követik egymást és izgalmasak is így végül is nem teljesen reménytelen a történet, de összességében karakterek szempontjából Magnus Bane volt a favorit. Kíváncsian várom, ő mit hoz még a sorozat folyamán. Ahogy Luke is elég izgalmasra sikeredett pont azért, mert olyan, mintha titkolna még valamit. Kíváncsi vagyok velük kapcsolatban.
A Valentine-os szál izgalmas, ő hozza a fő konfliktust, és ez nem is ér véget az első könyvvel, így tovább lehet izgulni, hogy mivel akarja elpusztítani az Alvilágiakat.
Azt hiszem, az írónő itt még nem igazán volt tisztában azzal, hogy mit is akar kihozni a történetből, de nekem a Pokoli Szerkezetek sorozat sokkal jobban bejött.
Ettől függetlenül persze már elkezdtem a második részt, mert érdekel, hogy mi lesz a szereplőkkel.
Ami a filmet illeti... Katasztrófa.
Clary karaktere… Akárhányszor megjelent olyan volt mintha előtte fejbe verték volna és képtelen rájönni, hogy mi történik körülötte.
Az Alecet játszó színész nagyon kilógott a sorból szerintem. Egyáltalán nem volt szimpatikus arcra. És így a karaktere még annyira sem lett szimpatikus, mint a könyvben.
Rengeteg jelenetet megváltoztatták vagy kihagytak a filmből, amit illő lett volna nem tenni, mert így az egész egy nagy katyvasz lett, még ha a látványvilág működött is.
Idézet:
„– Tetszik a buli? (…)
– Valaminek a tiszteletére rendezted?
– A macskám születésnapja van.
– Ó! – Clary megint körülnézett. – És hol van a macskád ?
Magnus Bane komoly tekintettel egyenesedett ki. – Nem tudom. Megszökött.”
Spoiler:
Kedvenc rész:
Magnus Bane bulija a kedvencem. Imádtam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése