Naomi Novik - Őfelsége sárkánya


Kiadás: Agave könyvek, 2008
Első Megjelenés: His Majesty's Dragon, 2006
Oldalak száma: 330
Fordító: Heinisch Mónika
Sorozat: Temeraire


Fülszöveg:
A ​​napóleoni háborúk már önmagukban is izgalmasak, ám ha belegondolunk, hogy a csata nemcsak a földön, hanem a levegőben is dúl, méghozzá sárkányok hathatós segítségével, akkor egészen újfajta izgalmak várnak ránk.
Amikor Őfelsége Hajója, a Kevély elfog egy francia fregattot és megszerzi a fedélzeten található legnagyobb kincset, egy kínai sárkánytojást, a tengeri ütközetek veterán angol tisztjének, John Laurence kapitánynak beteljesedik a végzete, életét pedig feldúlja a bizonytalan jövő – és a váratlan barátság a legfurcsább lénnyel, akit valaha látott.
Temeraire, a sárkány hátán Laurence kapitány kitapasztalja a légi hadviselés csínját-bínját. Hogy megtörjék Bonaparte arcátlan támadását a brit föld ellen, és megakadályozzák a franciákat saját sárkányaik bevetésében, Laurence-nek és Temeraire-nek eddig ismeretlen veszélyekkel és kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeken a Brit Birodalom jövője áll vagy bukik.


A könyv, ami után az ember egy saját sárkányra vágyik. De komolyan.
Ez a könyv, egy kisebb hullámvasút, abból a fajtából, aminek a végén, bár lesápadva szállsz ki, máris beállsz a sor végére egy újabb körre.
A történetvezetés feszes, nem nagyon vannak elkalandozások, végig a háborúról van szó, és még a pihenőidőkben is belengi a légkört a szele.
A stílus olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele. A végén az ember csak pislog, hogy „ennyi?”.

Egy feszült hangulatú háborús történet a Napóleoni időkből, amit felturbóztak sárkányokkal. És esküszöm, szerintem mindenki szívesebben tanult volna történelmet, ha valóban lettek volna sárkányok, azokban az ütközetekben.
Temeraire és Laurence kapcsolata a végére imádnivalóvá válik.  Temeraire az elején olyan, mint egy gyerek, kíváncsi és imádnivaló, aztán lassan elkezd „felnőni”, de még akkor is megtartja ezeket a vonásokat, amitől végig imádtam.
Ahogy az összes többi sárkányért is oda voltam, meg vissza. Az írónő elképesztő módon jelenítette meg a sárkányok és lovasaik viszonyát.  A karakterek között mindenféle megfordul. Van imádnivaló, olyan, akit az ellenségeinknek sem kívánunk, és teljesen semlegesek is, akik feltűnnek ugyan, de nem sok vizet zavarnak, vagy nincsenek eléggé kidolgozva ahhoz, hogy igazán aggódjunk miattuk, vagy szurkoljunk nekik. És persze nem maradhat el a háború velejárója sem, az árulás, amit kellő módon megbitorolnak az illetőn.

Az írónő pont megfelelő mennyiségben szerepeltette a karaktereket, és minden a helyén volt. A dráma és a humorosabb jelenetek egyensúlyba kerültek, így annak ellenére, hogy egy háború kellős közepén vannak, sok jelenet megmosolyogtatja az olvasót.
A romantika nem igazán kapott szerepet a könyvben. Már ha lehet egyáltalán romantikának nevezni… de nem is hiányzott belőle, ez nem az a kategória, ahol a főhős elnyeri a hercegnő kegyeit.
Persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy a sorozat további részeiben több hangsúlyt fektetnek az ilyen fajta kapcsolatokra.

*A következő kötetért nyúl*

Utolsó mondat:

„A sárkány lassú, mély szívdobogása biztonságot sugárzott, és a tenger megnyugtató, végtelen morajlását idézte.”
Share on Google Plus

About Asae Beate

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése