Gail Carriger - Változatlan

Kiadás: Könyvmolyképző kiadó, 2012

Első Megjelenés: Changeless, 2010

Oldalak száma: 390

Fordító: Miks-Rédai Viktória

Sorozat: Napernyő protektorátus

Fülszöveg:

„Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja a kora esti órákban arra ébred, hogy férje – akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene – teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, egyedül hagyva Alexiát, akinek így egymaga kell megbirkóznia a küszöbén táborozó természetfeletti regimenttel, űzött szellemek seregével és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve a legújabb divat szerint készült napernyőjével és harapós modorának egész arzenáljával. Még amikor a nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, akkor is résen áll, feltérképezi a farkasfalka belső dinamikáját, ahogy csak egy lélektelen képes rá.
Sőt arra is tud időt szakítani, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.”

Alexia az első részben hozott formáját most sem hazudtolja meg. Ugyanolyan különc, és vicces, mint a korábbi történetben és gyanítom, hogy a következőkben is hű lesz önmagához.

Lord Maccon pedig még mindig remekül elviseli asszonyát, főleg több száz mérföld távolságból. Ez mindenképp becsülendő egy nemes férfiban.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a természetfelettiek többé nem természetfelettiek. A farkasok nem tudnak átváltozni, a szellemek eltűnnek, és a vámpírok is csak halandó önmaguk egy titokzatos járvány miatt. Alexia persze magára veszi a hős feladatot, hogy kiderítse miről is van szó és egyenesen férje után megy.

A történet további részében találkozik rég nem látott rokonokkal, de nem a sajátjaival, el kell viselnie kiállhatatlan testvérét, és furcsa ízlésficammal megáldott barátnőjét, aki ráadásul szerelmi válságban kínlódik.

Vannak erős alfák, és nem alfák, de erős férfiak, a levegő tesztoszteron mértéke sűrűbb, mint egy ketrecharc viadalon, de ellensúlyozza ezt a gyengébbik nem, és néhány gyengébb férfi is.

Olvastatja magát, a történet érdekes, a szereplők pedig, ha nem is mindig hitelesek, de szórakoztatóak, és lehet értük izgulni.
Engem csupán Ms. Hisselpenny kergetett a falra, de minden megjelenésével, azonban ez nem von le a könyv élvezeti értékéből, hál’ istennek nem szerepel túlzott mértékben.

A történet izgalmas, rejtélyes, és tele van olyan dolgokkal, amik bár furák, és érthetetlenek, teljesen el lehet képzelni, hogy a viktoriánus korban akár így szórakoztak a nemesek. A kicsomagolásra gondolok. Majd megtudjátok.

A vége pedig igazi bumm. Nah az az a rész, ami után az ember a következő rész után akar kapni, akkor is ha csak kínlódva olvasta tovább.

Utolsó mondat:

„Mindenki Alexiára nézett, aztán egyszerre kezdett beszélni.”