Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2014
Első Megjelenés: Shadow and Bone, 2012
Oldalak száma: 374
Fordító: Varga Csaba Béla
Sorozat: Grisa trilógia
Fülszöveg:
„Alina
Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a
szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra,
Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket
besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes
küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli
sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor
támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina
ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem
tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg
sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa
testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az,
akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az
Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző
forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud
beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül,
feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a
birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina
megmenthesse a jövőt.”
Elmondható rólam, hogy igen ritkán fordul
elő, hogy egy könyvet a legnagyobb hype alatt olvassak el, amikor épp mindenki
azzal foglalkozik, és a csapból is az folyik. Egy időben kifejezetten az volt a
cél, hogy vagy előtte, vagy utána vegyem meg a könyvet, amikor már egy teljesen
másik regény volt a köztudatban inkább.
Nehéz persze az ilyesmivel kalkulálni,
ha éppen egy sorozatról van szó.
Az Árnyék és Csont pedig az a könyv, ami
még mindig fut, még mindig olvassák, várják a részeket az olvasók, de az első
kötet azért már nem annyira felkapott. Aki megtehette, már elolvasta.
Aztán amikor hozzám is eljut, és
elolvasom, akkor vagy rájövök, hogy tényleg megérdemelte a nagy felkapottságot,
vagy pedig szerintem a süllyesztőbe való.
Most két évvel a megjelenése után az Árnyék
és Csont hozzám is eljutott, és igen hamar a könyv végére is értem.
Az eleje kissé lassan indul be, de
megismerhetjük a főhősünket, és a főbb szereplőket.
Az orosz környezet kifejezetten tetszett
a fantasyba ágyazva, ilyen ritkán kerül a kezeim közé.
Az alaphelyzet a már jól megszokott YA,
amikor a fiatal lány rájön, hogy mekkora erő lakozik benne és ezért majd jól
megmenti a világot. És egy jó ideig Alinában sem lehetett többet látni, mint a
szokásos árva főhős karakter, aki nem akarja elfogadni, hogy mi a „sorsa”, de a
végén csak szembeszáll a sötét erőkkel és megmenti a világot. Vagy mégsem…
Viszont a körítésnek hála mégis élvezhető,
és izgalmas a regény, beszippantja az olvasót a stílus, és Alinától sem mentem
a falnak sőt, néha izgultam is még érte, ami kifejezetten nagy előnye a műnek.
A másik fontos karakter az Éjúr volt,
aki biztos, hogy sok lány szívét elrabolja olvasás közben, az elrejtett kis
utalások ellenére is.
Mal és a többiek viszont leginkább
elvesztek a süllyesztőben. Rengeteg karaktert megmutatott nekünk az írónő, és
biztos vagyok benne, hogy még nagy jelentőségük lesz később, de egyelőre nem
igazán ragadták meg a figyelmemet, egy-két kivétel van csupán, akikről remélem,
még olvashatok később is.
A másik dolog, amiért kifejezetten
tetszett a könyv az az erők rendszere. A Grisák, Korporálok, Étherálok és
Matyeriálok csoportjai, illetve az egymáshoz fűződő viszonyuk.
Az apró kis súrlódások és a háttérben
készülődő dolgok is csak fokozták a feszültséget, így, bár nem körömrágósan
lett befejezve az első könyv, mindenképp neki fogok kezdeni a folytatásnak,
mert várnak még ránk izgalmak, és talán fordulatok is.
Utolsó mondat:
„Meg
persze arra, hogy új élet vár rájuk a tenger túlsó partján.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése