Jake Adelstein - Tokió Vice

Kiadás: HVG Kiadó ZRT., 2010

Első kiadás: Tokyo Vice: An American Reporter on the Police Beat in Japan. New York: Pantheon Books. 2009

Oldalak száma: 442
Fordító: Nagy Marcell

Fülszöveg:
"Jake Adelstein Tokióban élő külföldiként a csodával határos módon lett újságíró Japán egyik legnagyobb napilapjánál, a Jomiuri Sinbunnál. Oknyomozó munkája olyan helyszínekre szólította, ahová átlagemberként soha nem juthatott volna el. Rádöbbent, hogy a hierarchikus, udvarias, modern és csillogó társadalom álarca mögött egy másik Japán, egy pénzhajhász, romlott, szexuális perverzióktól fűtött, kegyetlen világ lappang. Nyomozásai közben maga is egyre mélyebben belekeveredett ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jutott, amelyek barátai, családja és a saját életét is halálos veszélybe sodorták. A jakuza, a japán maffia félmillió dollárt kínált neki, ha nem írja meg ezt a könyvet, amelynek minden szava igaz - de ő nemet mondott. A kötet japán kiadója halálos fenyegetéseket kapott, a szerző pedig hosszú ideig bujkált. Jaké Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, szarkasztikus elbeszélésmóddal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. Minden mondata kaland, s e kalandok sora a modern japán társadalom képét is kirajzolja a maga ellentmondásosságával együtt: tudásalapú társadalom, felhőkarcolók, jólét, biztonság, puritanizmus, ugyanakkor mély szegénység, elnyomott bevándorlók, letagadott múlt, bűnbandák, szexuális kizsákmányolás kavalkádja. Kihagyhatatlan könyv mindazoknak, akiket a modern Japán vagy a maffiatörténetek foglalkoztatnak, de az oknyomozó újságírás iránt érdeklődőknek is nagy hasznára válik. "

Dokumentumregény Japán sötét oldaláról.

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, így mikor megkaptam ajándékba, azonnal el is kezdtem olvasni. Már néhány napja végeztem vele, de képtelen voltam írni róla akár egy sort is. Megrázó és elgondolkodtató.

A fogalmazás mód egyszerű, könnyen érthető, és a lábjegyzetbeli magyarázatok sokat segítenek az idegen kifejezések megértésén.

Az elején megismerhetjük a történetet, hogyan kerül az újsághoz. Laza, néhol vicceskedő a stílus. Sokat lehet rajta mosolyogni.

Aztán beledobja az embert a mélyvízbe. Leírja a különböző ügyeket, gyilkosságok és eltűnések. Még nem a jakuzzán van a hangsúly, de így is izgalmas, akár egy krimi.

A leírások hitelessé teszi az egész történetet.

A munkatársaival valóviszonyáról ír és, hogy milyen egy újságíró élete.

Az idő múlásával egyre melyebb viszi az olvasót a sötétségbe és hamar a maffia világában találjuk magunkat. Emberkereskedelem és prostitúció.

A könyv sok mindent elárul erről a világról, megismerjük a japán törvényeket is és Amerikáról is megtudunk néhány érdekességet.

Olvasás közben néha azt gondoltam, bárcsak egy regényt olvasnék, kitalált történetet.

Nyíltan és kertelés nélkül írja le a durvább részleteket is.

Leginkább talán az rázott meg, hogy teljes természetességgel írt arról, hogy emberek halnak meg az ő ügyének érdekében. Még ha tárgyilagosan is írja le az eseményeket, ezt nem tudom neki elnézni, semmilyen lelkiismeret furdalást nem éreztem a részéről.

Összességében örülök, hogy elolvastam és biztosan előveszem még. Azt hiszem, hogy mindenkinek érdemes elolvasni, akit érdekel Japán alvilága, de ajánlom azoknak is, akik azt hiszik, hogy Japán egy nagy rózsaszín felhő, ahol idolok és gésák sétálnak az utcán és a jakuzzák csupán jóképű „rosszfiúk.”