John Burnham Schwartz - Haruko hercegnő

Kiadás: IPC könyvek, 2011
Első kiadás: The Commoner, 2008
Oldalak száma: 310
Fordító: Fügedi Tímea

Fülszöveg:
"A regény narrátora Haruko, a japán császárné. 1959-ben, huszonnégy évesen feleségül megy a koronaherceghez, és ezzel ő lesz a világ legtitokzatosabb, legrégibb és legzártabb monarchiájának az első nem arisztokrata származású tagja. Az ifjú koronahercegnő csak az esküvő után döbben rá, hogy az előző századok szokásrendjének rabja lett, minden mozdulatát figyelik, és folyamatosan kioktatják. Haruko idővel összeroppan, ám saját gyermekkori emlékeiből táplálkozva újra talpra áll, és a későbbiekben már maga is aktívan befolyásolja a következő nemzedék életét. Haruko császárnőként, komoly szerepet játszik abban, hogy egy másik fiatal nő - Keiko, a külügyminisztérium feltörekvő csillaga - igent mond fiának, az akkori koronahercegnek a házassági ajánlatára. A drámai következmény nem marad el. A regény alapötletét Michiko japán császárnő élettörténete adta, aki Harukóhoz hasonlóan szintén szerelemből ment feleségül az akkori koronaherceghez, Hirohito császárhoz. Közemberként került a császári palotába, és fia születése után ő is olyan súlyos válságon ment át, hogy átmenetileg megnémult. John Burnham Schwartz érzékenyen megrajzolt, fiktív háttértörténetet és végkifejletet ad az újságokból ismert keretnek."

A történet ott kezdődik, hogy Haruko még gyerek, és onnan látjuk, ahogy szép lassan felnő. Az akkori herceggel teniszmeccsek alkalmával találkozgat, és így alakul ki a szerelem, majd később a házasság, ami beviszi Harukot a császári palotába.
Szerintem, ez egy megható, és egyben szomorú történet is. Egy lány feladja az életét és a szabadságát a szerelemért, amibe végül mindenki beleszól. Az ifjú császári pár próbálják modernizálni a hagyományokat, de van, amivel még ők sem szállhatnak szembe.
Nem is annyira a történések, mint az érzelmek a hangsúlyosak a történetben. Engem megfogott.


Haruko karakterét nem lehet nem a szívünkbe zárni. Igyekszik mindent a saját belátása szerint csinálni, és ezzel sokszor kivívja az udvar ellenszenvét, de akkor is kitart az elvek mellett, és a hagyományoknak ellentmondva tereli új irányba a gondolkodást, még ha ez nem is tudatos a részéről.





Összességében örülök, hogy megvettem és nagyon élveztem az olvasást. Biztos vagyok benne, hogy még el fogom olvasni, valamikor később.
Share on Google Plus

About Unknown

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése