Murakami Haruki - Tánc, tánc, tánc

Kiadás: Geopen, 2013

Első megjelenés: Dansu, dansu, dansu. 1988

Oldalak száma: 596

Fordító: Erdős György

Fülszöveg:

„Az egész világra kiterjedő, rejtélyes „call girl” szolgálat alkalmazottainak halála borzolja a rendőrség nyomozóinak idegeit. Felbukkan egy fiatal újságíró, aki korábban személyes viszonyt ápolt az áldozatokkal. Az egzisztenciális hullámvölgyben tengődő férfit elhagyja a felesége, s még a macskája is távozik az élők sorából, így ő egy neves író és egy közismert fotóművésznő lánygyermekével, amolyan pesztraként, Hawaiira utazik, hogy rendezze és rendszerezze gondolatait az 1980-as évek kapitalista piacgazdasága által privátmagányba taszított emberiségről. A fiatalember képzeletvilágának múltjában lakozó Birkaember közben tanácsokkal látja el a rock- és popzene, általában a populáris kultúra bűvöletében élő újságírót: A boldogság jobbára elérhetetlen, alkalmazkodni kell a világhoz… ügyesen kell táncolni, mindig csak táncolni!
A sikeres volt iskolatárs, aki filmszínészként rajongókkal körülvéve éli a sztárok életét, eközben a szófukar, életunt fiatalember szabad, korlátoktól mentes sorsát irigyli, s szívesen elcserélné vele a sajátját.
A régi Delfin Szálló helyére épült új, modern hotel labirintusában, akár az életben, könnyű eltévedni, a múlt árnyaival szembetalálkozni, miközben a kiutat az éledő szerelem jelentheti.
Gyilkosságok, magány, siker, a lét elviselhetetlensége, szerelem, barátság – az egyes életutak talán nem véletlenül kereszteződnek. A könyv lapjain minden megtörténhet.
Murakami regényében mindazok az erények és jellegzetes alakok megjelennek, amelyek korábbi írásaiban világszerte kivívták az olvasók tetszését, és a kritika elismerő figyelmét. Az egzisztencialista indíttatású, az emberi lét sorskérdéseivel számot vető elbeszélő és szerző ezúttal sem okoz csalódást.”

Szeretem Murakami könyveit. Elvontak, különlegesek, néhol igazán japánok.
Az „A határtól délre, a naptól nyugtra” kötete után úgy nyúltam ehhez a könyvhöz, hogy biztosan imádni fogom.
De azt hiszem, erről a könyvről nem fogok tudni rendes értékelést írni. Olyan elvont lesz, mint a regény.

Nagyon Murakamis volt, nagyon elvont és nagyon élveztem, hogy a rengeteg fantasy, és sci-fi és mindenféle után, amit olvastam, és amik a csapból is folynak, egy ilyen különc hangulatú könyvet vettem a kezembe. Az egész olyan japános volt. Néhol fel-feltűntek benne olyan momentumok, amik csak egy japán írónál jelennek meg. Ettől sajátosak.
Az egész hangulata vontatott, az emberek lelkivilág van középpontban, a gondolatok, események. Bár lehetne benne krimi szál is, hiszen a meggyilkolt call girlök után főszereplőnk úgy-ahogy nyomoz, de ez egyáltalán nem nevezhető kriminek, nem is hiányzik, hogy az legyen belőle.
Két fő helyszíne van a történetnek. A Delfin szálló és Hawaii. A többi része a történetnek akárhol máshol is játszódhatott volna.
Főhősünk szerelmi, és magánéleti bonyodalmakba keveredik, bébiszitter lesz belőle, miközben próbálja megtalálni Kikit, aztán a gyilkosát. Igaz elég sajátságosan. A karakterek sorra hullnak körülötte.
A leírások, a helyszín szemléltetése és az érzelmek, gondolatok leírása nagyon jó lett. Persze az író ebben mindig is jeleskedett.

Hófehér személyisége nagyon tetszett és az anyjáé is. Szerintem az egész könyvben nagyjából ők voltak a legemberibbek, az elvont művészlelkük ellenére is.
Valahogy Hófehérrel lehetett leginkább azonosulni, ami elég fura, de hát ez az egész könyv fura volt.
A Gotanda meg egy pszichopata gyilkos. Ez fogalmazódtak meg benne, mikor a főszereplő megkérdezte, hogy ő ölte-e meg Kikit, és ő elkezdett beszélni.

A végére nagyjából minden a helyére kerül, persze csak olyan Murakamisan. Elvontan. De végül kerekké válik a történet.
Ajánlom mindenkinek, aki Murakami rajongó.

Idézet:

„Megmondtam őszintén, szerintem a tanárok nyolcvan százaléka tehetségtelen vagy szadista. Vagy tehetségtelen szadista.”

Spoiler:

Kedvenc rész:

Bármelyik rész, ami Hófehér és a főszereplő között zajlik.

50 könyv 1 év alatt kihívás:

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.