Első megjelenés: Apocalypse bébé, 2010
Oldalak száma: 366
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Fülszöveg:
„Lucie, a harmincas, mogorva magánnyomozónő már hetek óta követi Valentine-t, a jó családból való, titokzatos és nehéz természetű kamaszlányt. Amikor azonban egy váratlan pillanatban szem elől veszíti a párizsi metróban, úgy érzi, egyedül soha nem fogja megtalálni. Kényszerűségből egy olyan társat választ maga mellé, akivel ha tehetné, talán soha nem állna szóba: a Hiénát. Bár a munkájuk és a közös megbízás összeköti őket, a Hiéna szinte mindenben Lucie ellentéte gyönyörű, határozott, leszbikus és nagyon veszélyes. Együtt indulnak Valentine keresésére először Párizsban, majd Barcelonában, ahová azért utazott a lány, hogy megtalálja az anyját, akit soha nem ismert, és aki egy éves korában elhagyta – közben pedig egyre nagyobb és nagyobb bajba kerül, míg végül egy szélsőséges katolikus terroristacsoport karmai közt végzi. A Renaudot-díjas író és filmrendező Virginie Despentes regénye modern thriller és maró társadalmi szatíra egyszerre, amelyben egyedülálló módon keveredik a könyörtelen szókimondás és a gyengédség, miközben széles panorámát rajzol napjaink világáról. A legjobb road-movie-k hagyományát követve ragadja magával az olvasót egy szédületes hajsza közepébe, mely a szürke nyomozónő, a leszbikus démon és a különös kamaszlány életét is örökre megváltoztatja.”
Határozottan a borító miatt figyeltem fel erre a könyvre. Gyönyörű, vadóc borítás egy könyvhöz. Nagyon megtetszett. A fülszöveget elolvasva pedig még inkább érdekelni kezdett. Ez az első könyv, amiben az egyik főhős leszbikus, így már rohantam is vele a kasszához.
A rossz dolgok ezután kezdődtek. Többször is belekezdtem, de pár fejezet után abbahagytam. Aztán hetekkel később ismét elővettem. Most pedig nagyjából két év huzavona után erőt vettem magamon és befejeztem, mert mégiscsak érdekelt a vége. Leginkább Hiéna sorsa.
Az alaptörténet szerint Lucienak az a feladata, hogy szemmel tartson egy lányt, aki csak bajt hoz a szülei fejére. Amikor sikerül elveszíteni, segítséget kér a Hiénától, így már ketten üldözik a lányt, beutazzák fél Európát majd egy terrorszervezettel hozzák összefüggésbe a dolgokat. A vége pedig egy nagy BUMM.
Oldalak száma: 366
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Fülszöveg:
„Lucie, a harmincas, mogorva magánnyomozónő már hetek óta követi Valentine-t, a jó családból való, titokzatos és nehéz természetű kamaszlányt. Amikor azonban egy váratlan pillanatban szem elől veszíti a párizsi metróban, úgy érzi, egyedül soha nem fogja megtalálni. Kényszerűségből egy olyan társat választ maga mellé, akivel ha tehetné, talán soha nem állna szóba: a Hiénát. Bár a munkájuk és a közös megbízás összeköti őket, a Hiéna szinte mindenben Lucie ellentéte gyönyörű, határozott, leszbikus és nagyon veszélyes. Együtt indulnak Valentine keresésére először Párizsban, majd Barcelonában, ahová azért utazott a lány, hogy megtalálja az anyját, akit soha nem ismert, és aki egy éves korában elhagyta – közben pedig egyre nagyobb és nagyobb bajba kerül, míg végül egy szélsőséges katolikus terroristacsoport karmai közt végzi. A Renaudot-díjas író és filmrendező Virginie Despentes regénye modern thriller és maró társadalmi szatíra egyszerre, amelyben egyedülálló módon keveredik a könyörtelen szókimondás és a gyengédség, miközben széles panorámát rajzol napjaink világáról. A legjobb road-movie-k hagyományát követve ragadja magával az olvasót egy szédületes hajsza közepébe, mely a szürke nyomozónő, a leszbikus démon és a különös kamaszlány életét is örökre megváltoztatja.”
Határozottan a borító miatt figyeltem fel erre a könyvre. Gyönyörű, vadóc borítás egy könyvhöz. Nagyon megtetszett. A fülszöveget elolvasva pedig még inkább érdekelni kezdett. Ez az első könyv, amiben az egyik főhős leszbikus, így már rohantam is vele a kasszához.
A rossz dolgok ezután kezdődtek. Többször is belekezdtem, de pár fejezet után abbahagytam. Aztán hetekkel később ismét elővettem. Most pedig nagyjából két év huzavona után erőt vettem magamon és befejeztem, mert mégiscsak érdekelt a vége. Leginkább Hiéna sorsa.
Az alaptörténet szerint Lucienak az a feladata, hogy szemmel tartson egy lányt, aki csak bajt hoz a szülei fejére. Amikor sikerül elveszíteni, segítséget kér a Hiénától, így már ketten üldözik a lányt, beutazzák fél Európát majd egy terrorszervezettel hozzák összefüggésbe a dolgokat. A vége pedig egy nagy BUMM.
A könyv stílusa akár jó is lehetne, ha nem ugrálnánk ide-oda az eseményekben és a szereplők között. Néha követhetetlen és érthetetlen, miért x jelent követi y-t.
A fogalmazása olyan szinten drámai akart lenni, hogy inkább már vicces lett és giccses. Mindenki meg akarja mondani a tutit, és nyomasztó légkört akar teremteni a könyv, de nem igazán jön össze neki egy-egy jelenetet leszámítva.
A fogalmazása olyan szinten drámai akart lenni, hogy inkább már vicces lett és giccses. Mindenki meg akarja mondani a tutit, és nyomasztó légkört akar teremteni a könyv, de nem igazán jön össze neki egy-egy jelenetet leszámítva.
A karakterek, Hiénát leszámítva, életképtelenek. Lucie azt sem tudja sokszor, hogy mit csinál, vagy miért csinálja, csak sodródik az árral, és nem ért semmit. Elképzelni sem tudom, hogy lehet így valaki magánnyomozó. Ráadásul, mikor kiderül számára, hogy a Hiéna a saját neméhez vonzódik, még elborultabbá válik az egész.
Őszintén reméltem, hogy az írónő vállalható módon kezeli majd a leszbikus témakört, de az egyetlen „erotikus” jelenetből is olyan orgiát csapott, hogy az még a Szürkével is felveheti a versenyt. Legfeljebb a dühtől lehet belepirulni ebbe a részbe, mert az egészből az jön le, hogy minden, saját neméhez vonzódó nő ilyen.
A végére viszont már Lucie is egy lány mellett találja meg az igazit, ami bevallom hiteltelen a karakter előéletének szempontjából. Nem igazán tudtam hova tenni.
Valentineról szinte egyáltalán nem tudunk meg semmit, ő az, akit meg kell találni és visszavinni az apjához, meg a nevelőanyjához, akik ugyanolyan életképtelenek, mint mindenki más ebben a regényben.
A mesélésekből é történetekből megtudunk néhány dolgot róluk, de élesben annyira üresek, hogy az már fáj.
Az pedig, hogy egy tízenx éves lány egy terrorszervezethez szegődjön, miközben az igazi anyját keresi… nem jött át olyan ütősen ez a nagy tragédia, mint kellett volna. Ahogy a vége sem ütött akkorát, mint az írónő tervezte. Én egyszerűen csak örültem, hogy vége lett.
Őszintén reméltem, hogy az írónő vállalható módon kezeli majd a leszbikus témakört, de az egyetlen „erotikus” jelenetből is olyan orgiát csapott, hogy az még a Szürkével is felveheti a versenyt. Legfeljebb a dühtől lehet belepirulni ebbe a részbe, mert az egészből az jön le, hogy minden, saját neméhez vonzódó nő ilyen.
A végére viszont már Lucie is egy lány mellett találja meg az igazit, ami bevallom hiteltelen a karakter előéletének szempontjából. Nem igazán tudtam hova tenni.
Valentineról szinte egyáltalán nem tudunk meg semmit, ő az, akit meg kell találni és visszavinni az apjához, meg a nevelőanyjához, akik ugyanolyan életképtelenek, mint mindenki más ebben a regényben.
A mesélésekből é történetekből megtudunk néhány dolgot róluk, de élesben annyira üresek, hogy az már fáj.
Az pedig, hogy egy tízenx éves lány egy terrorszervezethez szegődjön, miközben az igazi anyját keresi… nem jött át olyan ütősen ez a nagy tragédia, mint kellett volna. Ahogy a vége sem ütött akkorát, mint az írónő tervezte. Én egyszerűen csak örültem, hogy vége lett.
Összességében nem éri meg a könyv a pénzét, és sajnálom, hogy szép borítóhoz és ilyen jó fülszöveghez ez a valami társul…
50 könyv 1 év alatt kihívás:24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.
50 könyv 1 év alatt kihívás:24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése