Első megjelenés: La Setta Degli Assassini 2006
Fordító: Garamvölgyi Katalin
Sorozat: Égvilág háborúi
Fülszöveg
„Egy lány. Egy sors. Egy átok. Árnyéknak hívják, ő a tolvajok legjobbika. Az erdőben bujkál évek óta. Korán megtapasztalta a világ borzalmait. 16 éves, a neve Dubhe. A rettegett Testület szerint kiválasztott, egyike a Halál Gyermekeinek, akiknek tökéletesen el kell sajátítaniuk az ölés művészetét. Gyermekkora óta menekül végzete és a gyilkosok szektája elől, mígnem egy éjjel borzalmas átok pecsételi meg sorsát. Úgy tűnik, az átok feltörhetetlen, gyógyíthatatlan. Orvosságot és enyhülést a Gyilkosok szektája kínál a lánynak. Cserébe azonban a lelkét akarják. És Dubhe elindul Éjföldre, a Fekete Isten Templomába, a Testület titkos székhelyére, hogy időt - és talán életet - nyerjen.”
Egy saját világos fantasy történet. A vámpírok helyett itt gyilkosokról, szektákról, varázslókról olvashatunk.
A sorozat első része főleg a főszereplő, Dubhe múltját ismerteti és az alapvető konfliktust alakítja ki, majd bekapcsolódik egy másik szál is a történetbe. Lonerin megjelenésével megváltozik minden és elindul az, amiért még két köteten át tarthat ez a történet.
Nincs túl sok kidolgozott helyszín a történetben, ami határozottan plusz pont a részemről.
A múltban Dubhe szülőfaluja és Makrat a mérvadóak, a mesterrel látott helyek már nem annyira hangsúlyosak.
A jelenben pedig a templomban és a Házban játszódnak az események.
Sokáig csak Dubhe szemszögéből követhetjük az eseményeket.
A karakterek közül Dubhe számomra tökéletes lett. Át tudtam érezni azt, amit ő is érzett, beleéltem magam a vele megtörtént eseményekbe. Kifejezetten olyan szereplő, aki még egy jó ideig az ember agyában motoszkál a könyv után is.
A Mester is szimpatikus, hűvös gyilkos, akiről végig érezni lehet, hogy örül a lány jelenlétének, nem is annyira szívtelen, mint amit mutat magáról de csak a végén vallja be, hogy mennyire szerette igazán védencét.
Foglalkozik Dubheval és igyekszik megóvni mindattól, amit ő már átélt. Az egyik legmegrázóbb rész volt, amikor a Mester meghalt. Azt hiszem, ezentúl nem olvasok hajnalban.
A szektában Rekla igazán kivívta az ellenszenvemet. Utáltam az egész lényét, a fanatikusságát az istene iránt, a felsőbbrendűségét. Ebből is látszik, mennyire jól ábrázolta az írónő. Őt arra teremtette, hogy utálja az olvasó.
Tekintve, hogy ez még csak az első része volt egy trilógiának, határozottan kíváncsivá tette a folytatásra. Imádtam minden komorságával és sötétségével együtt.
A múltban Dubhe szülőfaluja és Makrat a mérvadóak, a mesterrel látott helyek már nem annyira hangsúlyosak.
A jelenben pedig a templomban és a Házban játszódnak az események.
Sokáig csak Dubhe szemszögéből követhetjük az eseményeket.
A karakterek közül Dubhe számomra tökéletes lett. Át tudtam érezni azt, amit ő is érzett, beleéltem magam a vele megtörtént eseményekbe. Kifejezetten olyan szereplő, aki még egy jó ideig az ember agyában motoszkál a könyv után is.
A Mester is szimpatikus, hűvös gyilkos, akiről végig érezni lehet, hogy örül a lány jelenlétének, nem is annyira szívtelen, mint amit mutat magáról de csak a végén vallja be, hogy mennyire szerette igazán védencét.
Foglalkozik Dubheval és igyekszik megóvni mindattól, amit ő már átélt. Az egyik legmegrázóbb rész volt, amikor a Mester meghalt. Azt hiszem, ezentúl nem olvasok hajnalban.
A szektában Rekla igazán kivívta az ellenszenvemet. Utáltam az egész lényét, a fanatikusságát az istene iránt, a felsőbbrendűségét. Ebből is látszik, mennyire jól ábrázolta az írónő. Őt arra teremtette, hogy utálja az olvasó.
Tekintve, hogy ez még csak az első része volt egy trilógiának, határozottan kíváncsivá tette a folytatásra. Imádtam minden komorságával és sötétségével együtt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése