Lauren Beukes - Moxyland

Kiadás: Ad Astra, 2013
Első megjelenés: Moxyland, 2010

Oldalak száma: 312
Fordító: Körmendi Ágnes

Fülszöveg:
"Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland véresen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe.Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat.
Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel - kerül, amibe kerül."

Lauren Beukes előző könyve a „Zoo City” is tetszett. Az írónő stílusa újdonság volt számomra az eddig olvasottakhoz képest. Természetesen a Moxyland is elnyerte a tetszésemet.

A történet:

Egy csoport, akinek a tagjai nem bírják elviselni a hatalom eszközeit. Akik meg akarják mutatni az embereknek, hogy mi is a valóság.

Egy nano vírussal megfertőzött reklám-lány.

A telefon, mint kiiktató eszköz, nagyon tetszett. Ez alapján joggal kezdhetnénk félni a saját telefonunktól is, elvégre bármikor eljöhet ez a technika a valóságba is. A rendfenntartás így nem is olyan nehéz.

Virtuális játékok a valós térben és időben? A könyv szerint lehetséges. Csak jól legyen megválasztva a helyszín és az időpont.

Egy kiállítás, ahol az egyszerű fényképek már elavult technikának számít és senki sem kíváncsi rá? Miért is ne?

A leírtak minden sora olyannyira valóságos, hogy az ember hajlamos eljátszani a gondolattal, hogy talán nem is vagyunk olyan messze attól, hogy a Moxyland ne csak egy könyv legyen.

Egyszerre ijesztő, új és érdekes.

Az események több szálon és szemszögből futnak, mégis összefüggnek, és észre sem veszed, de már a könyv végén jársz és keresed a következő oldalakat. Sajnos már Elfogytak.

A végkifejlet sokkoló. Nem erre számítottam az elején, meg sem fordult a fejemben, hogy ez lesz belőle, bár gondoltam, hogy nem átlagos lesz.

Karakterek

Minden karaktere élt, imádtam őket. A „terroristától” kezdve a Ghost-függő reklámlányon át a nagy céges dolgozóig mindenki ott volt a szemem előtt, és néha szívesen felképeltem volna őket, vagy leültettem volna egy sarokba, hogy akkor gondolkozzanak el egy kicsit. Mindenki változtatni akart a helyzeten, de volt, aki sokkal drasztikusabb eszközökért nyúlt.

Néha szurkoltam nekik, hogy sikerüljön a tervük, néha pedig aggódtam, hogy egy-egy figura miatt mégsem fog összejönni a dolog.

Helyszínek

Különleges helyszín nem volt a történetben, vagy az egész egy nagy különleges helyszín volt? A város és a lakások ábrázolása nagyon tetszett, ahogy tulajdonképpen csak nagy vonalakban mondta el, hogy mi merre, és a többit az olvasóra bízza.