Első megjelenés: The Iron King, 2010
Oldalak száma: 372
Fordító: Borbás Mária
Sorozat: Vastündérek
Fülszöveg:
„Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.”
Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és ha tudom, hogy ennyire jó, akkor sokkal hamarabb elolvasom. Tekintve, hogy nem mai már lehet, hogy nem tudok sok újat mondani.
Meghan világa a feje tetejére áll, mikor az öccsét elrabolják, és kiderül, hogy nem teljesen ember. Mindezt a születésnapján. Hát nem szörnyű? Az addigi átlagos élete megszűnik. Ez eddig elég átlagos. Maga a történet mégis magával ragadott.
Meghan kénytelen átmenni a tündérek világába, hogy kiszabadítsa testvérét a vastündérek világából, egy macskával és a legjobb barátjával az oldalán, aki persze szintén nem ember.
Később pedig ellensége, Ash herceg lesz a társa, a rossz tündérek birodalmából.
Nem köntörfalazok. Imádtam minden sorát.
„Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.”
Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és ha tudom, hogy ennyire jó, akkor sokkal hamarabb elolvasom. Tekintve, hogy nem mai már lehet, hogy nem tudok sok újat mondani.
Meghan világa a feje tetejére áll, mikor az öccsét elrabolják, és kiderül, hogy nem teljesen ember. Mindezt a születésnapján. Hát nem szörnyű? Az addigi átlagos élete megszűnik. Ez eddig elég átlagos. Maga a történet mégis magával ragadott.
Meghan kénytelen átmenni a tündérek világába, hogy kiszabadítsa testvérét a vastündérek világából, egy macskával és a legjobb barátjával az oldalán, aki persze szintén nem ember.
Később pedig ellensége, Ash herceg lesz a társa, a rossz tündérek birodalmából.
Nem köntörfalazok. Imádtam minden sorát.
A leírások eredetiek voltak, a karakterek éltek, bár Meghantól néha falnak mentem, és néha kiszámítható volt, de a következő eseménynél minden bosszúságot elfelejtettem.
Meghan sablon volt számomra, fiatal lány, akinek meg kell mentenie a világot. Mivel ő a főhős, ott kellett lennie, de különösebben nem vonzotta a figyelmemet. Ráadásul az első öt perc után az ellenséggel azon kezdett el gondolkodni, hogy ágyba kellene vinnie a herceget. Itt vágta volna először pofon.
Robin volt a mókamester, aki mindenből viccet csinál, aztán jól pórul jár.
Kacor már érdekesebb volt, egy beszélő macska mindig érdekes, ugyebár. Bírtam a stílusát. Az egyetlen dolog, amit nem bírtam vele kapcsolatban, hogy végig Kacinak volt becézve.
Asht bírtam, annak ellenére, hogy ő a rossz fiú, sőt. Pont azért mert ő a rossz fiú. Talán ő volt az egyetlen olyan karakter, aki tényleg élt, és tudott meglepetést okozni.
A tündérekre veszélyt jelentenek a vastündérek, és az egész környezetük. A vas érintését egyáltalán nem tudják elviselni, a halálukat okozzák idővel, és ez volt az egyik legremekebb részlete az egész könyvnek. A tündérek kidolgozása.
Az egész könyv, egy mesés világba burkolt korrajz. A gyerekek nem olvasnak, nem néznek mesét, helyette a számítógép előtt ülnek, a technika kitölti az egész életüket. Így a mesevilág, és annak lényei lassan semmivé lesznek.
Meghan sablon volt számomra, fiatal lány, akinek meg kell mentenie a világot. Mivel ő a főhős, ott kellett lennie, de különösebben nem vonzotta a figyelmemet. Ráadásul az első öt perc után az ellenséggel azon kezdett el gondolkodni, hogy ágyba kellene vinnie a herceget. Itt vágta volna először pofon.
Robin volt a mókamester, aki mindenből viccet csinál, aztán jól pórul jár.
Kacor már érdekesebb volt, egy beszélő macska mindig érdekes, ugyebár. Bírtam a stílusát. Az egyetlen dolog, amit nem bírtam vele kapcsolatban, hogy végig Kacinak volt becézve.
Asht bírtam, annak ellenére, hogy ő a rossz fiú, sőt. Pont azért mert ő a rossz fiú. Talán ő volt az egyetlen olyan karakter, aki tényleg élt, és tudott meglepetést okozni.
A tündérekre veszélyt jelentenek a vastündérek, és az egész környezetük. A vas érintését egyáltalán nem tudják elviselni, a halálukat okozzák idővel, és ez volt az egyik legremekebb részlete az egész könyvnek. A tündérek kidolgozása.
Az egész könyv, egy mesés világba burkolt korrajz. A gyerekek nem olvasnak, nem néznek mesét, helyette a számítógép előtt ülnek, a technika kitölti az egész életüket. Így a mesevilág, és annak lényei lassan semmivé lesznek.
Összességében tényleg imádtam, és mindenkinek ajánlom, aki egy izgalmas tündérmesébe akar elveszni.
Mentsük meg a tündéreket!
Idézet: „Kacor megvetően nézett rám, márpedig egy macskánál senki nem tud megvetőbben nézni.”
Spoiler:
Kedvenc rész:
Az alagút rendszerben a „hörcsögök”. Nagyon édesek voltak. Imádtam őket.
50 könyv 1 év alatt kihívás: 41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.
Mentsük meg a tündéreket!
Idézet: „Kacor megvetően nézett rám, márpedig egy macskánál senki nem tud megvetőbben nézni.”
Spoiler:
Kedvenc rész:
Az alagút rendszerben a „hörcsögök”. Nagyon édesek voltak. Imádtam őket.
50 könyv 1 év alatt kihívás: 41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése