Első megjelenés: Darkfever, 2006
Oldalak száma: 302
Fordító: Laskay Ildikó
Sorozat: Tündérkrónikák
Fülszöveg:
„MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta. A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet. Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep.”
Nagyon-nagyon kíváncsi voltam mi tetszik ebben a könyvben (sorozatban) annyira az embereknek. Nem szeretek nagy hype-al körülvett könyveket olvasni, olyanokat, amik a csapból is folynak, de úgy gondoltam, most már ideje nekem is elkezdeni, legfeljebb félre teszem, ha mégsem az én asztalom.
Hát végig olvastam. Első betűtől az utolsóig.
A történet szerint Mac (akinek a vezetéknevét soha nem fogom leírni, mert az nekem kajla) nővérét megölték messze az otthonától, és a kis Mac indul el, hogy megtalálja a gyilkost. Elvégre ezt teszi egy húszon éves lány, aki sose látott igazán világot.
Persze Dublinban megismerkedik a sármos rossz fiúval, aki igazából jó, és ráadásul nem is ember, csak annak néz ki.
És természetesen Mac sem ember, amiből hatalmas tragédia lesz, igazi személyes válság…
Egyszóval az alaphelyzet elég sablon. Minden sarkon ránk köszön a dolog, mint egy nem kívánt ismerős.
Ami a dolog megvalósítását illeti… az már sokkal jobbá tette.
Az írónő figyelt a részletekre, Mac inkább egy szemellenzős, kétdimenziós rózsaszín lóra emlékeztet, aki csak azt fogadja el, amit eddig látott, és az azon túli világ neki már nem is létezik.
Barrons azonban élő, lélegző valami (mert hát embernek nem ember, csak még nem tudjuk, hogy mi). Az ő részeit nagyon imádtam, és remélem, a következő részekben egyre többet fog majd szerepelni.
A különböző lények seelik és unseelik találóak. Kíváncsi vagyok, milyen fajtáik jelennek meg a folytatásban.
Az egész nyomozásos dolog persze már nem a nővér megöléséről szól, hanem a Sinsar Dubh megtalálásáról, ami a mi drága főhősnőnk feladata. Barrons ki is használja, hogy talált egy sinsar dubh detektort, szórakoztató a kettejük civakodása, és kifejezetten örülök, hogy egyelőre még nem estek egymásnak, és nem lett az egészből valami erotikus regény.
Így az sem fáj annyira, ha később esetleg egymás ágyában, vagyis nyilván Barronséban kötnek ki.
Tetszett a könyv, szerettem olvasni, és hamar végeztem is vele, a szöveg olvasmányos, és nem volt benne olyan egetrengető nagy hiba, ami megakasztott volna, bár a kiszólások annyira nem jöttek be. Végül egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtem ezt a sorozatot is.
Egy jó urban fantasy, ami sok mindenkinek tetszhet, ezért, vagy azért.
Idézet:
„Jericho Barronst nem tudtam elképzelni gyerekként, ahogy megmosakodva, szépen megfésülködve, uzsonnásdobozzal a kezében iskolába megy. Biztos valami természeti kataklizma során született, nem anya hozta a világra.”
Spoiler:
Kedvenc rész:
A harc utáni gyógyulás, köröm festés. Gyönyörű jelent. Nagyon röhögtem.
50 könyv 1 év alatt kihívás: 10. egy misztikus vagy krimi könyvet.
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy, végül is, pozitívan csalódtál benne. :) Nekem ez az egyik kedvenc sorozatom, és úgy kezdtem hozzá, hogy biztos nem fog tetszeni. A többi részt is élvezni fogod, hisz egyre több minden derül kis, de új kérdések nélkül sem maradsz. :)
Amúgy visszahoztad a kedvemet az újraolvasásához. :D Az idézet az egyik legjobb, illetve a kedvenc részed nekem is az egyik kedvenc részem ebből a kötetből. :) Vagy hatszor újraolvastam azt a részt és képzeltem el újra meg újra. :)
Én is örülök, hogy tetszett, mert érdekelt a könyv, és reméltem, hogy nem futok vele zátonyra. :) És annak is örülök, hogy meghoztam a kedvedet az újraolvasáshoz. :)
VálaszTörlésAz a rész. Jesszus, végig vigyorogtam az egészet. :D Remélem, lesznek még hasonlóak benne később is. :D