Kiadás: Delta Vision, 2015
Oldalak száma: 550
Sorozat: Borbíró Borbála
Fülszöveg:
„Míg a nagyvilág a karácsony ünnepére
készül, Borbíró Borbálát nap mint nap a halál fenyegető közelsége kísérti. A
megfáradt vámpírológus még ki sem pihenhette a Nofertiti kínkamrájában átélt
megpróbáltatásokat, máris újabb pokoljárásra kényszerül. Attilát közel három
hónapja a táltosereje tartja életben, és a felbomlott mágikus egyensúly miatt
esély sincs a varázslatos segítségre – mindeközben Bori mindennapjait nemcsak a
boszorkányszövetség rejtélyes akciója, hanem egy új főnök is lépten-nyomon
megkeseríti. Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.
A kultikus Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötete méltó folytatása az előzményeknek: a dráma és a humor újabb, kivételes ötvözete a magyar mítoszok újragondolásával és a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjaival.
Magyar nyakba
magyar szemfog!”
Élvezetes magyar vámpíros regény? Abszurd.
Élvezetes magyar vámpíros sorozat?
Lehetetlen.
Gaura Ágnes viszont megcsinálta.
Lássuk be, nem sok sorozat jut el úgy a
sokadik részig, hogy közben nem fárad el, vagy nem érezzük azt, hogy ez csak
még egy bőr az univerzumról, hogy még több pénz folyjon be.
Persze minden sorozatban vannak gyengébb
részek, amik kevésbbé tetszenek az embernek, de ez nem róható fel hibának. Ez
azonban nem az a rész.
A Borbíró Borbála sorozat ötödik részeként
jelent meg az “Attila koporsója” és mondanom sem kell, ismét nem csalódtam sem
az írónőben, sem a szereplőkben.
Pontosan a Lángmarta örökséget folytatja a
történet, három hónappal később, a nagy karácsonyi készülődésben.
Mindent hó borít, és jég, a vámpíroknak és
alakváltóknak azonban meg sem kottyan a hideg, és Bori fejfájását sem ez
okozza.
Bori megszokott élete rendesen felborul,
Attila kómában, új főnöke van, vámpírokkal múlatja az időt, (többször, mint
eddig) és még Iszkander is az idegeivel játszik. Közben egy tündért kell
megtalálnia, és vele Attila kardját, (nem azé az Attiláét.) A mágia világ
egyensúlya közben rendesen megborult, hála az előző részben az előtérben tett
látogatásnak, és még Attila ex felesége a médium is képtelen kéréssel áll elő
Bori felé. Az pedig már csak tényleg hab a tortán, hogy Ligeia is Borit akarja.
Ezek után nem nagy kunszt kitalálni, hogy
Bori biztosan boldogabb lenne, ha a karácsonyi nagy bevásárlás lenne a
legnagyobb gondja. Nincs ekkora szerencséje.
A magyar mondavilág és azt hiszem, a
karácsonynak hála, a keresztény mondavilág is ismét a gerincét jelenti a
könyvnek.
Vannak itt tündérek, vámpírok, vérmedvék,
pálinka, és a rézfaszú bagoly is sokat emlegetett lény lesz ismét.
Azt hiszem, csak ismételném magam, hiszen,
minden könyve remekül megírt, izgalmas, és vicces.
Én nagyon élveztem ezt a részt, meg
tudtunk pár dolgot Bori múltjáról, és egy újabb erőtérrel is gazdagodott az
univerzum, vagyis nem is.
Utolsó mondat:
„Lehajtottam
az italt, megvártam, míg a hátamon életre kel tőle az utolsó hieroglifa is, és
arra gondoltam, egyetlen harcot sem fogok feladni csak azért, mert úgy tűnik,
egy csatát épp elveszítettem.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése