Tiffany Reisz - Az angyal

Kiadás: Egmont-Hungary, 2013

Első megjelenés: The Angel, 2012

Oldalak száma: 472

Fordító: Márton Andrea

Sorozat: Eredendő bűnösök

Fülszöveg:

„Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?”

Oké. Tiffany Reisz megint nagyot alkotott.

A sorozatban ez az egyik kedvenc kötetem. Pont.

Griffin és Michael egyszerűen tökéletesek együtt. Az elején még mindkettejüket le akartam ütni, amiért ilyen tutyimutyik, de aztán észhez tértek. *el van ragadtatva*.

Őszintén szólva, most a Soren körül legyeskedő riporternő sem izgatott annyira, mint az, hogy ők ketten összejöjjenek. ( Oké, persze, Soren miatt is aggódtam, nehogy rönkre tegye őket a betolakodó.)

Mikor Griffinhez kerül Michael és Nora, még senki nem gondolja, hogy mi lesz ebből az egészből. Vagyis van aki tudja, de ez csak a végén derül ki, persze.

Mindenkit az izgat, hogy Sorent előléptetik, így el kell válnia kedves kis párjától.

Ez a pasas amúgy nem semmi. Az egyik legjobb karakter, akit valaha is olvastam, és azt hiszem, örök helye van a könyves pasik top3-ban.

Mivel a történet két szálon fut, így figyelemmel követhetjük a Griffin és Michael közti kapcsolat kialakulását is. Ahogy Michael lassan rájön, hogy inkább a férfihez vonzódik, mint Norához, bár ő iránta is rajongással van, de az azért mégis más.

Az egyik legszebb rész, ahogy Michael elmondja, hogy szereti Griffint, és a férfi ezt hallja az ajtó mögött.

És ahogy a kedvenc papunk közel engedi magához a riporternőt, hogy aztán ő legyen az, akiről lehull a lepel… Zseniális. Suzanne sem maradhat ki persze a sötét kis titkokból, a végére kiderül, miért is nem szívleli az egyházat. A szenteltvizes jelenet pedig a végén igazán szép volt.

A karakterekről is egyre többet tudunk meg, a múltból és a személyiségükből is, bár ez sokszor inkább csak újabb kérdőjeleket vet fel.

Az egész történet hangulata feszes, néhol romantikus, néhol drámai, de egy pillanatra sem hagy minket pihenni az írónő. Mindig képes valami újat bedobni. Nagy hangsúlyt fektet ebben a részben is a lelki vívódásokra, főleg Michael részéről. De az egyház és a hit sem marad el mellette sokkal, néhány elejtett mondatot pedig akár a világunkban történő eseményekre is ki lehet vetíteni. Mint a gyermekmolesztálás a papság körében.

Összességében imádtam ezt a részt is, ahogy az összes többit is.

Imádom, ahogy Tiffany mindig csak pont annyit árul el, hogy az ember a tíz körmét lerágja egy újabb morzsáért. Ez a nő egy vérbeli szadista.

Idézet:

„Egy időzített szexuális zaklatási per vagyok.”

Spoiler:

A kedvenc részem, mikor Michael megkapja a tetoválását.