Jo Nesbo - Csótányok

Kiadás: Animus, 2012

Első megjelenés: Kakerlakkene, 1998

Oldalak száma: 416

Fordító: Petrikovics Edit

Sorozat: Harry Hole

Fülszöveg:

„A masszív alkoholista időszakát élő Harry Hole nyomozót Thaiföldre küldik, hogy végére járjon egy kínos gyilkossági ügynek. Norvégia nagykövetét ölték meg egy motelben, még mielőtt megérkezett volna a prostituált, akit a szobájába rendelt. Ráadásul fiatal meztelen fiúk képét is megtalálják a holmija között. A megölt férfi nem egyszerű diplomata, jó barátja Norvégia miniszterelnökének is. Nem meglepő tehát, hogy Harrytől és kollégáitól gyors és diszkrét munkát várnak. Szerencsejáték adósságok, korrupció, helyi gengszterek és kigyúrt csatlósaik, szexuális perverziók, ráadásul a trópusi hőség és a kultúrsokk, no meg az örökös harc az alkohol ellen adják azt a méregerős koktélt, amelyet Harrynek fenékig kell ürítenie.”

Már régóta akartam Jo Nesbot olvasni, és bár ez a sorozat második része, a fülszövege annyira megtetszett, hogy ebbe kezdtem bele.

Nem éreztem, hogy bármiről is lemaradtam volna az első rész kihagyásával, úgyhogy elmondhatom, hogy maradéktalanul élveztem.

Jo Nesbo tud krimit írni. Izgalmas, érdekes, letehetetlen. Beszippant a történet.

A helyszín érdekes, bár nem annyira okozott kultúrsokkot, nem nyúl bele annyira a környezetbe, hogy különösebben megilletődjünk. A nyomozáson van a hangsúly, és a szereplőkön.

Főhősünk, bár nem tűnik kifejezetten profinak első látásra, attól még tudja, mit csinál. Harry egy alkohol problémákkal küzdő nyomozó, akit jelenleg csak a testvére érdekel, és az alkohol.

Ennek ellenére elvállalja a nyomozást, és elmegy Thaiföldre, ahol felkutatja a nagykövet gyilkosát.

A mellékszereplők is jól ki lettek dolgozva, mindenkinek megvan a saját személyisége, és ez nagyon tetszett.

Természetesen a fontosabb szereplők kaptak igazán mély karaktert, de ez is elég volt ahhoz, hogy tökéletesen élvezhető legyen a történet, és lehet, hogy ez az én hibám, de nem is jöttem rá, hogy ki a gyilkos az utolsó fejezetekig.

Mivel két, nagyon különböző nemzet emberei keverednek, azt hittem, jobban ki fog jönni a különbözőség, és a karakterek közti másság, de mivel Thaiföldön is norvég karakterek között mozgott leginkább, így sajnos ez nem bontakozott ki annyira, mint szerettem volna.

Ettől függetlenül érzékelhető volt, hogy másik országban járunk, és ez különlegessé tette.

Biztosan olvasni fogok még Nesbo-tól a jövőben, tetszik a stílusa.

Idézet:

„A videolejátszó zümmögni kezdett, Harry pedig rágyújtott. Volt egy elmélete, amely szerint a nikotin bizonyos helyzetekben serkenti a gondolkodást. Például olyan esetekben, amikor kedve támad rágyújtani.”

Spoiler:

Kedvenc rész:

A végén, amikor Jenst üldözi Harry. Nagyon izgalmasra és feszesre sikeredett az a rész.