Gaura Ágnes - Átkozott balszerencse

Kiadás: Delta vision, 2013
Oldalak száma: 384
Sorozat: Borbíró Borbála



Fülszöveg: „Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része. Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat - Attila kezd egyre különösebben viselkedni. Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak - ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat... Magyar nyakba magyar szemfog!”



Borit elátkozzák. Attila sincs toppon Ligeia harapása óta, és még kedvenc vámpírológusunk magánélete is a béka segge alatt van kettővel. Nem túl jók a kilátások.

Végig követhetjük, ahogy Bori megpróbálja megtörni az átkot, ami sújtja. Egyre többet tudunk meg Attila életéről is, illetve megismerkedhetünk a Hajós családdal. Az öreg Hajós kifejezetten szimpatikus karakter számomra.

Aminek örültem, hogy a vérállatok (esetünkben vérmedvék) is nagyobb szerepet kapnak, mint Bori testőrei. Kristóf nagy kedvencemmé nőtte ki magát. Már az első részben is szerettem, de remélem, hogy később is találkozunk majd vele.

Ez a rész kevésbé izgalmas, nincsenek nagy akció jelenetek, kapunk helyette nagy adag bonyodalmat Attila és Bori között.

Ugyanis Attila a harapásnak köszönhetően fülig szerelmes lesz Boriba. Persze nem tudják, hogyan lehetséges ez, én meg csak a fejemet fogtam, hiszen Ligeia harapása felszínre hozza azt, ami már amúgy is jelen van az emberben. Valahogy nyilvánvalónak tűnt, hogy Attila a kezdetektől fogva szerelmes volt mélyen Boriban, és ez a harapás hozta a felszínre a dolgot igazán. De ez csak az én személyes kis elméletem. Végül az ő kapcsolatuk is rendeződni látszik.

A Hajós család már nem csak elméleti síkon van jelen, hanem konkrétan megismerkedhetünk a tagjaival, sőt, ők segítenek Borinak, hogy ne legyen többé elátkozva.

Tetszettek az apró részletek, és a poénos hasonlatok. A humort most sem sajnálta tőlünk az írónő.

Az viszont kevésbé tetszett, hogy túl sok volt az utalás az elő részre. Néhol túlmagyarázta a dolgokat. Értem én, hogy ez egy sorozat második része, de ezek nélkül a magyarázó jegyzetek nélkül is értelmes lett volna önmagában a regény. Soknak éreztem.

Összességében ez is nagyon jó volt, megvannak benne azok a részek, amik miatt ezt is ugyanúgy imádom, mint az elő könyvet, (és ez nagyrészt a humor) de alapvetően azt hiszem, hogy ez most gyengébbre sikerült.


Idézet: „– Csak emlékeztetnélek, hogy létezett olyan birodalom, ahol engem istenként tiszteltek volna.
– Egyiptomnak is megvoltak a maga problémái – sóhajtottam.”

Spoiler:
Kedvenc rész:

Amikor Rómeó közli, hogy az unokaöccse virtuális vámpírját gondozza a tamagocsin. Haláli volt.

50 könyv 1 év alatt kihívás: 42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.



Share on Google Plus

About Asae Beate

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése