Oldalak száma: 310
Fülszöveg:
"Ez a könyv nem útikönyv, nem is visszaemlékezés, ennél jóval több. A szerző, aki számtalanszor járt Japánban, történeteket mesél az országról és az ott élő emberekről. Mindeközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért nem érthetők meg a japánok európai észjárással. Vegyük például a fugut, vagyis a halálosan mérgező gömbhalat. Ne gondoljuk, hogy csak az íze miatt esznek meg egy olyan halat, melynek az elkészítésekor a szakács kezébe adják az életüket. De akkor mi másért? És vajon miért a reményről nevezték el a legújabb, leggyorsabb szuperexpresszt? Mi segítette át őket Fukusimán? És mi miért szeretjük annyira Murakami Haruki könyveit? Japán az az ország, mely a mai napig a legerősebben kötődik kultúrájának több ezer éves gyökereihez. De mi is szorosan kötődünk Japánhoz, több szálon is, legyen ez a zöld tea, a szamurájos mozi, az animekon vagy a Hello Kitty. Itt az idő, hogy egymásra találjunk, ebben lesz segítségünkre a könyv"
Az író a saját történetein keresztül mutatja be Japánt, az embereket, a mentalitást, amit ő látott, amikor kint járt.
Kellemes és könnyed történetek, sokat lehet rajtuk mosolyogni.
A rengeteg sztorin keresztül megismerhetjük az oktatást és az esküvő ceremóniájába is betekintétést nyerhetünk valamennyire.
Jó volt olvasni, a dokumentumregények között igazi felüdülés egy ilyen laza könyvet olvasni, ami mégis oktat.
A vége felé éreztem csupán, hogy kezd kissé öncélú lenni, és inkább már a mesélés és az események leírása válik fontossá, nem igazán tudunk meg többet a távolkeleti országról és annak embereiről.
Csak ajánlani tudom azoknak, akik nem a lexikonok fölött görnyedve akarnak betekinteni a kultúrájukba, mert ez a könyv a történeteken keresztül észrevétlenül vezet be minket néhány szokásba és viselkedésformába.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése