John Connolly - Halálhozók

Kiadás: Ulpius-ház, 2012
Első megjelenés: The reapers, 2008
Oldalak száma: 510
Fordító: Radnóti Aliz

Fülszöveg:
"A halálhozók különlegesek. Ők gyilkolják meg a gyilkosokat. Louis, az orvgyilkos is közéjük tartozik. Most azonban ő is, és a társa Angel is a célpontok között találja magát. Csak akkor maradhatnak életben, ha leleplezik a gyilkosokat. Elvállalnak egy megbízatást, hogy végezzenek egy dúsgazdag remetével. A messzi északon egy olyan város vár rájuk, amelyik eltűnt a térképekről. A környék urának személyes oka van arra, hogy Louis fejét akarja. Louis és Angel csapdába kerül. Mindentől és mindenkitől elszigetelve a legfélelmetesebb halálhozó vadászik rájuk: az orvgyilkosok kivégzője, Bliss. Csupán egyetlen ember segíthet nekik. A Detektív Charlie Parker. Zseniális író. Félelmetesen jó könyv.(The Times)"

Egy izgalmas, akciókban gazdag regény. A romantika teljesen hiányzik belőle, de bővelkedik akcióban, halálesetekben, gyilkosokban és persze az elmaradhatatlan párharc. De ez az egész még sem megszokott.

Az első kétszáz oldal a szereplők és azok múltjainak a bemutatása, a környezet és a világuk ismertetése, de még ez is bővelkedik izgalomban, és nem is tűnik fel, hogy ez csak egyfajta rávezetés, míg el nem érünk a 200. oldalon túlra. Itt felpörögnek az események, egy helyszínre összpontosulnak az események, és csakis a végkifejletet tartják szem előtt. A végén pedig mindenki elnyeri, amit megérdemelt, kivéve, aki nem, őket járulékos veszteségként számolják el, mert áldozat nélkül nincs háború, mint tudjuk.

Aki romantikára, túlfűtött, érzéki ágyjelenetekre vágyik, az ne is gondolkozzon ezen a könyvön, mert még egy apró csókocskát sem kap.

Az persze kiderül, hogy az egyik főszereplőpáros egy párt alkot és erősen melegek, de említésen kívül semmi egyéb nem történik. Sem velük, sem mással.

Összességében én nagyon élveztem és alig bírtam letenni a könyvet, így ajánlom mindenkinek, aki nem bánja, a szerelmi szálak hiányát.