Első megjelenés: Throne of Glass, 2012
Oldalak száma: 544
Fordító: Varga Csaba
Sorozat: Üvegtrón
Fülszöveg: „Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.”
Végre ide is eljutottam!
Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel és most végre el tudtam olvasni.
Az első, ami megfogott benne az a borítója volt még anno.
Most, hogy elolvastam… Már legszívesebben olvasnám a következő kötetet.
Nehéz róla spoilermentesen írni, de azért megpróbálok nem lelőni nagy dolgokat.
Az eleje kissé vontatottnak éreztem. Nem hittem, hogy ebből valami, hú de izgalmas dolog lesz, de ahogy beértek Résvárba, minden megváltozott és végre beindultak a dolgok.
Celaena feladata nem egyszerű. Nem elég, hogy meg kell nyernie a próbákat és életben kell maradnia, még halott uralkodók szellemei is feladatokkal látják el a fiatal lányt. Persze ő nem hátrál meg. Morgolódik és fortyog, de mindent megtesz, hogy teljesítse a feladatait.
Még arra is jut ideje, hogy a kapitányról és a hercegről áradozzon gondolatban.
Ez a szerelmi háromszögszerű kapcsolat még most is képes elérni, hogy falnak menjek tőle.
Nem igazán értem, miért kellett ezt beleerőltetni egy ilyen – egyébként remekül felépített világú- fantasy történetbe.
A vetélytársak között akadnak katonák, és tolvajok is. Remek kis banda és a főbb embereket jobban is megismerjük, a többiek pedig amúgy is hamar eltűnnek a süllyesztőben.
Nox egészen a szívemhez nőtt, Káintól pedig egész egyszerűen csak idegenkedtem és undorodtam. Elvégre ő pont ezért lett teremtve. Egy apró pozitív érzést sem tudott kicsikarni belőlem.
A főhősnő mellett pedig Chaol volt a kedvencem. Imádom azt a pasit. Az elején még távolságtartó, hűvös, de igazán ő az, aki végig Celaena mellett áll, támogatja és segít neki, ha kell az életét is megmenti.
A mágia betiltásának megmagyarázását kicsit hiányoltam, de reménykedem benne, hogy a következő részekben erre is választ kapunk. De ez az apróág igazán elhanyagolható a többi remek megoldás mellett.
A rémjelek ötlete is nagyon tetszett és Nehemia karaktere is ötletesen ki lett találva. Nagyon tetszett.
A történet végig pörgős volt és izgalmas. A leírások jók voltak, teljesen beleéltem magam a történetbe, és ezt az érzést imádom. Mikor egy történet ennyire bevon magába.
A cselekményeken valahogy mindig sikerült csavarnia egyet az írónőnek, ami miatt tovább KELLETT olvasni a könyvet, mert egyszerűen érdekel, hogy mi a folytatás, és ha nem kapod meg rögtön, akkor tövig lerágod a körmeidet, mire visszajutsz oda, hogy olvass.
A rövid fejezetek is tetszettek, mert lendületesebbé tette az olvasást, szinte falni lehet így az oldalakat.
Szóval a szerelmi háromszögön kívül mindent imádtam ebben a történetben.
Ami pedig ezt a hármast illeti, én végig Chaol oldalán álltam. Remekül sikerült karakter, szerethető, erős, határozott figura. A herceg vele szemben… labdába sem rúghat.
Idézet:
„ – Mennyi ideig aludtam? – suttogta. Nem kapott választ. – Mondjad, már, mennyi ideig aludtam?
Ekkor viszont észrevette, hogy a kapitány arca is enyhén piros.
– Te is elaludtál?
– Csak egy kicsit, de aztán felébredtem. Te viszont összenyálaztad a vállam.”
/Üvegtrón, 381. oldal/
Spoiler:
Kedvenc rész:
Nagyjából bármi, ami Celanea és Chaol között játszódik.
50 könyv 1 év alatt kihívás:
44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése