Andrew Lucas McIlroy - Árnyból az angyal

Kiadás: Könyvmolyképző kiadó, 2013

Első megjelenés: Árnyból az angyal, 2013

Oldalak száma: 501

Fülszöveg:

„Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.

Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.

Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.

Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?

A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.

Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő.

Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben.”

Sok időbe telt, míg elolvastam ezt a könyvet, de nem azért mert olyan rossz volt. Ellenkezőleg! Annyira imádtam, hogy nem akartam a végére érni. Legszívesebben továbbra is maradnék Caili Jacobsal, és a barátaival.
Az író rajzai pedig gyönyörű küllemet adtak a történetnek kívül-belül.

Yvon név alapján kapásból francia területre helyeztem volna a történetet, talán ez az én hibám, de szerencsére hamar rendeződtek a viszonyok.

Az elején zavaró volt, hogy nem Cailie szemszögéből indul a történet, de mivel ez egy több szemszögből megírt fantasy, annyira nem akadtam fenn rajta.

A felépített világ lenyűgöző, az elfeledet istenek, a démonok, elfek és vérfarkasok. Mondhatnám, hogy klasszikus fantasy elemek, de mégsem. Az író olyan világba helyezte őket, amitől különállónak éreztem minden egyes fajt, és nem az járt a fejemben, hogy már ezt is olvastam, meg azt is olvastam valahol.
Szerelmi szál, mintha nem is lett volna benne. Halványan érzékelhető csak Eline és Brod között, de ők maguk sem tesznek igazán azért, hogy ez az egész beteljesüljön, nem fordul át a történet szerelmes, romantikus drámába.

A történelmi események felvázolás, és az ötlet, ahogy beleszőtte és megjelenítette őket fantasztikus volt, mások ilyenkor felcsapnak egy kódexet és máris minden az ölükbe pottyan, itt voltak rejtélyek, kulcsok.
Minden karaktert imádtam, még a rosszakat is. Élethűek és valósak lettek, mintha bármikor kiderülhetne, hogy bizony a szomszédban is egy démon lakozik valóban, csak jól titkolja.

A vége kezdett átfordulni abba a helyzetbe, ahol azt gondoltam, nah tessék, itt van az a vég, hogy elindult egy kisebb csapat, hogy megváltsa a világot, és ahogy annak lennie kell, valaki elpatkol szépen.

Aztán jött az arcon csapás.

Mindenki túlélte! Mindenki!

Szerettem ezt a történetet olvasni, és őszintén sajnálom, hogy vége van, mert még akartam újabb oldalakat. Tetszik az író stílusa, nem minden mézesmázos, de nem is dráma, ahol a végén csak a főhős marad életben, vagy még ő sem.
Azt pedig csak remélni merem, hogy a banda átvészeli a rájuk váró háborút, és akár még olvashatunk is róla egy újabb regényben.