Kiadás: Egmont Hungary, 2013
Első megjelenés: The Prince, 2012
Oldalak száma: 464
Fordító: Márton Andrea
Sorozat: Eredendő bűnösök
Fülszöveg:
„Nora Sutherlint két, vagyonnal és szenvedéllyel csábító világ hívogatja… és bármelyiket is választja, ez lesz élete legnehezebb döntése.
Hacsak valaki nem dönt helyette…
Wes Railey Nora vágyainak legszelídebb, mégis legőrjítőbb tárgya, akit nem tud elfelejteni. Fiatal. Jóképű. Nemesi vér csörgedezik az ereiben. Amikor Kentucky-ban hosszú idő után újra összetalálkoznak, most Nora van Wes világában. Azonban a hírhedt New York-i domina nem kifejezetten az a szenvelgő déli szépség, és Nora hiába vágyik arra, hogy beilleszkedjen új környezetébe. De vajon Søren – Nora gazdája, szeretője – elengedi-e valaha is a nőt?
De mi történik, ha a domina elhagyja birodalmát? Milyen kibogozhatatlan kötelék fűzi össze Kingsley-t és Sørent? Képes lesz-e Kingsley ésszerűen dönteni, ha megfenyegetik? Szembe tud nézni a múlt árnyaival?”
Tiffany egy zseni! Ezt komolyan mondom. Ezzel a résszel is rekordidő alatt végeztem.
Mivel már olvastam a „Az Úrnő”-t is, így elmondhatom, hogy ez a könyv a vihar előtti csend.
Wes és Nora boldogan tengetik a napjaikat Wes családjánál, bár Nora érezhetően idegenkedik a környezettől, nem ehhez van szokva. A könyvhöz remekül illett ez a szál, kellett, hogy tovább gördülhessen a történet, de mivel nem vagyok egy Wes párti, így számomra ez volt a „leggyengébb” része a regénynek. Nagyon romantikus volt, és nagyon szép is. És túl vanilla. Nem illet Norához az egész.
A másik két szál viszont mindenért kárpótolt. Maximálisan.
Megismerhetjük és Soren és Kingsley múltját, ahogy először találkoztak, és kialakult a kapcsolatuk. Nem mindennapi kapcsolat. És a jelenben játszódó szálban is együtt vannak, hogy megtalálják azt, aki veszélyt jelenthet rájuk.
Nagyon izgalmas volt, és alig vártam, hogy újra ezeket a fejezeteket (Észak-múlt, Észak-jelen) olvassam a könyvben. Minden fejezet végén történt valami, amiért gyorsan a következőre akartam jutni.
Soren és Kingsley képtelen csalódást okozni az olvasóknak. Egyszerűen túl tökéletesek. Egyedül is imádom őket, de mikor együtt szerepelnek… Parfait.
Az „Észak-Múlt” fejezetekből megismerhetjük a múltjukat, a gyerekkorukat, és hogy miből is lettek a cserebogarak. Már gyerekként is olyanok voltak, mint felnőttként, csak kicsiben, és érdekes volt olvasni, hogy már akkor is fittyet hánytak a szabályokra, és arra, hogy esetleg lebuknak.
A könyv vége bizonyos fokig várható volt. Már az elején sejteni lehetett, hogy valami történni fog, és nem süt mindig a nap, de ez még engem is meglepett és alig bírtam kivárni, hogy a kezembe vehessem a következő részét.
Utolsó mondat:
"Søren... Nora eltűnt."
Kiadás: Athenaeum, 2015
Első megjelenés: The Mistress, 2013
Oldalak száma:528
Fordító: Márton Andrea
Sorozat: Eredendő bűnösök
Fülszöveg:
„Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak.
Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból…
A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja…”
És a vihar tarolt. Aztán elment, mintha itt sem lett volna.
Ez a sorozat úgy tökéletes, ahogy van, az írónő minden idegszálunkat felborzolja, és addig feszíti, amíg el nem pattan. Igazi szadista.
Már nem is csodálkozom rajta, hogy megint mit nyújtott ezzel a résszel. Egyszerűen hihetetlen. Nem gondoltam, hogy egy ilyen stílusú könyv valaha is ennyire a fotelba szögez, hogy fel sem akartam kelni, amíg ki nem olvasom.
Norát elrabolják, és az elrablójának mesél, így most már az ő múltját is megismerhetjük, amiben természetesen jó sok helyet kap Soren és Kingsley is.
Ez a történet is több szálon fut, és mindegyik ugyanolyan idegtépő, amíg össze nem futnak végre egy pontban, a jelenben.
Miközben Nora mesél, és megpróbál túlélni, addig Sorenéknek szembe kell nézniük a múltjukkal, és meg kell védeniük tőle Norát. Újra megjelenik mindenki a színen, Griffin is, és Zack felesége is feltűnik, és mindenki ugyanazt akarja. Épségben tudni Norát, és kiiktatni az ellenséget.
Marie-Laurie karaktere kellően beteg, pont annyira, amennyire lennie kell, nem éreztem azt, hogy túlzásba esett volna az írónő, nincs öncélú bántalmazás, és felesleges tragédia, egyszerűen csak hozta a bosszúszomjas, kétségbeesett feleség szerepét.
A fiatal Laila karakterével pedig egyértelművé válik, hogy Wes is megkapja a maga kárpótlását, amiért nem lehet övé a nő, de hát ez azt hiszem, nem is nagy meglepetés, számomra az elejétől egyértelmű volt, hogy Nora csakis Sorené.
Az egész sorozat felkerült az örök kedvenceim listára és ez a rész tette fel az i-re a pontot, a tökéletes pontot. Az írónő pedig szintén helyet szerzett magának a kedvenceim között.
Utolsó mondat:
"Søren felnevetett."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése