Kiadás: Ad astra, 2013
Első megjelenés: Ship breaker, 2010
Fordító: Horváth Norbert
Fülszöveg:
"Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább.A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől.
A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra."
Az író előző könyve nem nyerte el teljes egészében a tetszésemet, így kissé vonakodva fogtam hozzá a Hajóbontókhoz.
A fülszöveg megfogott, és nagyjából azt hozta a történet, amit vártam tőle.
Izgalmas, kalandos, többnyire nyomasztó. Fordulatokól nincs hiány, azonban a legtöbb előre látható.
A világ bemutatása jól sikerült és a karakterekkel bár nem tudtam mindenkivel azonusulni, hitelesek lettek a különböző helyzetekben, talán "Flancoska", a női főszereplő nem volt annyira hű minden esetben.
A félember testőrök felkeltették a figyelmemet, érdekes felvetés a génmanipuláció.
A történet elején megismerkedhetünk Véznával és a könnyűbrigád tagjaival, majd Vézna apjával és még néhány felnőttel. Megtudjuk, hogy a part egy ember kezében van és mindenért a gazdagok a felelősek. Megjelennek vágyak és álmok a szabadulásról, családon belüli erőszak és zsarnokoskodás.
A fény lassan felpislákol az alagút végén, mikor megtalálják a klippert, és ezután már a szabadulásukat követhetjük nyomon.
Vézna karaktere tetszett, nem lett túl erős, ahhoz képest, hogy főszereplő. Nem tudtam azonosulni vele, vagy épp átérezni, amit ő. Egy kamasz, aki világot akar látni és el akar szabadulni iszákos, drogos apjától. Nem egyedi szereplő, de jól megformált ehhez a történethez. Persze segítői is akadnak, mint minden szenvedő hősnek.
Nita, a gazdag lány, akit többnyire csak flancoskának neveznek, és nem is igazán tesz sokkal többet, mint egy gazdag kis fruska, akit partra vet a víz. Ugyan menekülnie kell az üldözői elől, és levetkőzi a gazdag lány imázst, de mindez olyan gyorsan történik, hogy hiteltelenné válik a karaktere.
A végére természetesen minden rendbe jön. Mindenki kiszabadul, a gonosz elnyeri büntetését, a jó pedig méltó jutalmát.
Kikapcsolódásnak ugyan nem volt rossz, de nem is a legjobb.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése